Miért szorongunk?
Maga a szorongás adaptív. Amikor veszélyhelyzetbe kerülünk, az agyunk érzékeli ezt, és fiziológiai változások következnek be; az oxigén kerül túlsúlyba a vérünkben, hiperventillálunk, erősödik a pulzusunk, nő a vérnyomásunk, izmaink megfeszülnek, beindul a verejtékezés.
Ha egyáltalán nem szoronganánk, az betegség lenne. A szorongás hasznos, hogy elkerüljük a veszélyes helyzeteket, vagy szembe szálljunk velük.

Többünkkel előfordul, hogy téthelyzetben leblokkolunk, és nem úgy teljesítünk, mint amit elvártunk volna magunktól.
De vajon miért is történik ez?
Sokan azt gondolják, hogy nem tanultak eleget, vagy a figyelmükkel van problémájuk.
Viszont gyakran a stressz okozza ezt a problémát.

Egyetemi hallgatóként már sok szempontból felnőttnek számítasz, viszont sajnos sokszor érezheted úgy, hogy még mindig gyerek szerepben ragadtál.
Sokszor a környezeted váltakozó visszajelzései is megnehezítik, hogy mennyire tudod magadat felnőttnek látni.
Részben még függsz a szüleidtől, érzelmileg és anyagilag is, az egyetemen meg kell felelned az oktatók elvárásainak, így még nem érezheted teljesen, hogy felnőttél.
Közben már meg kell hoznod saját döntéseidet és felelősséget is kell tudnod vállalnod értük, ami nagyon nehéz. Hiszen honnan is tudhatnád biztosan, milyen szakterületen szeretnél dolgozni életed során, vagy melyik városban szeretnél élni?

Nagy kérdés lehet mindannyiótokban, hogy mi kell még ahhoz, hogy sikeresek legyetek. Akár itt az egyetemen, akár később a munka világában.
Megtanultok mindent, készültök a vizsgákra, utánanéztek a szakmai anyagoknak, igyekeztek minél több hasznos információt, tudást gyűjteni, ami hozzásegíthet a diplomához és utána a karrierhez.

De mi az, amire még szükségetek lehet ezeken a tudásalapú készségeken kívül?