Egy 142 országot vizsgáló kutatás (Maese, 2023) azt találta, hogy az emberek 24%-a érzi magát magányosnak. Ez az arány a fiatal felnőttek körében volt a legmagasabb (27%). Ez az az életszakasz, ami a legbizonytalanabb, le kell válni a szülőkről, szakmát kell választani, jönnek-mennek a párkapcsolatok. Nincs stabilitás, és a bizonytalanság elszigetelődéshez, majd magányhoz vezethet.

De mi is pontosan a magány?

Az evészavar egyre elterjedtebb, és akár már 8 éves kortól is jelentkezhet, nemtől függetlenül.

Kialakulásakor az ember eleinte csak valamely testrészével nem elégedett, ezért azt egyre jobban elkezdi figyelni. Figyelme beszűkül, folyamatosan pásztázza önmagát.

Az emberek sokszor (sajnos) azon gondolkodnak, hogy mit rontottak el, miben nem elég ügyesek. Így kimarad egy fontos része önmagunk megismerésének: miben vagyunk jók?

Gyakran előfordul, hogy fel tudjuk sorolni negatív tulajdonságainkat, de arról fogalmunk sincs, hogy mik a mi erősségeink. Azt is gondolhatjuk, hogy „nem illik” arról beszélni, ha valamiben jók vagyunk, nem akarunk „nagyképűek” lenni.

Manapság egyre gyakrabban mondogatjuk, hogy társfüggők vagyunk. Ezt általában arra értjük, hogy szeretünk párkapcsolatban lenni, érezni, hogy szeretnek minket, törődnek velünk.

Van, aki nehezen is bírja az egyedüllétet, ilyenkor magányosnak, értéktelennek érezheti magát. Ezért sokan menekülnek egyik kapcsolatból a másikba, csak hogy ne kelljen szembenézniük önmagukkal.