Ismerd meg önmagad! – Gondolatok az önismereti munkáról

Rögtön kezdjük is egy mesével, melynek címe: „A próbálkozás bátorságáról.”

Egy király meg akarta tudni, hogy az udvarában élő emberek közül ki a legalkalmasabb arra, hogy megválassza maga mellé tanácsadónak. Azt találta ki, hogy próbára teszi a bölcseket és a lovagokat
....és azt választja meg a fontos posztra, aki a legbátrabb közülük. Összehívta hát az udvari népet.

Erős és bölcs férfiak sokasága állt körülötte.
– Halljátok, ti bölcsek és bátrak – szólt a király –, adok nektek egy feladatot: hadd lám, ki olyan ügyes közületek, hogy meg tud birkózni vele.
Odavezette őket egy irdatlan nagy lakathoz, amely akkora volt, amekkorát még egyikük se látott.
– Itt látjátok a legnagyobb és legsúlyosabb lakatot, ami országomban valaha létezett – mondta a király. – Ki képes rá közületek, hogy kinyissa?
Az udvaroncok legtöbbje tagadólag csóválta a fejét. Néhányan – akiket bölcsnek tartottak – szemügyre vették közelebbről a lakatot, de bevallották, hogy nem tudnak megbirkózni vele.
– Ez a lakat túl nagy és erős – mondták.
Mikor pedig a bölcsek így vélekedtek, a többiek is mind egyetértettek abban, hogy a feladat túl nehéz, nem tudják megoldani.
Csak egy vezír mert odamenni a lakathoz. Szemügyre vette jobbról, szemügyre vette balról, körbetapogatta ujjaival is, próbált mozdítani rajta erről is, meg arról is, míg végül elszánta magát, és nagyot rántott rajta.
És lám, a lakat kinyílt. Ugyanis nem volt bekattintva, csak a helyére illesztve, és csupán bátorság meg elszántság kellett ahhoz, hogy ezt valaki észrevegye, és bátran cselekedni merjen.
– Reád bízom az udvari hivatalt – szólt a király –, mert te nem éred be azzal, amit látsz vagy hallasz, hanem használod a saját tudásodat is, és megvan benned a bátorság, hogy próbát merj tenni.

A mesék hordozzák az ősi bölcsességet és rávilágítanak fontos kérdésekre: Közelebb tudsz kerülni önmagadhoz? Megtudsz valami újat magadról? Mersz próbálkozni, újra és újra megvizsgálni egy problémát, helyzetet, viselkedést? Vagy csak odapillantasz, legyintesz és széttárod a karod?

A fiatal felnőttkor időszakában érdemes lehet a bölcs tanácsadót a bensődben életre kelteni.
Szüleink nem minden esetben tanítottak meg bennünket a belső utakon járni, nem értjük belvilágunk nyelvét, nem ismerjük a belső hangot, gyakran testünk "panaszkodásait" elhallgattatjuk. Lelki bajainkért hajlamosak vagyunk a külvilágot, a körülményeket, másokat okolni. Kívül keressük a boldogító élményeket, másoktól várjuk a megoldást, pedig mindennek magunkban van a forrása, eredete és a megoldókulcsa is. Régi szabály, hogy mindent magunknál kell kezdenünk.

Néhány tünetről olvashatsz most, természetesen a teljesség igénye nélkül. Lehet, hogy ismerősen cseng néhány: bizonytalanság, önbizalomhiány, evéssel kapcsolatos nehézségek, alvásproblémák, gyakori megbetegedések, érthetetlen fáradtság, ekcéma, tikkelés, helyzetek túlreagálása: mérhetetlen düh vagy szomorúság, bénultság.
Az első lépés mindig az, hogy állj meg! Lépj egyet hátra és igyekezz szemügyre venni minden oldalról a „lakatot”.

Felnőttként tudsz magadon változtatni, képes vagy arra, hogy megtedd az első lépést a változás felé. Saját magad ismerete - az önismeret - azért fontos, mert megtapasztalhatod, mi zajlik valójában benned, mi van a rutinból adott válaszaid, cselekedeteid mögött. Tudatosíthatod magadban, hogy mindig van lehetőséged másképp reagálni, a megszokott helyzetekre is.

Az önismereti munka azt jelenti, hogy elkezded megfigyelni tested-lelked rezdüléseit és kialakítod saját egyensúlyodat. Ezáltal testileg és lelkileg fejlődsz, megtalálod a helyed az Életedben.

Önmagad megfigyeléséhez elsősorban csendre van szükséged. Az erős ingerekkel túltolt világunkban nagyon nehéz befelé figyelni. Ez is egy tanulási folyamat. Észrevenni, amikor elfáradt a szemed, beállt a hátad, ki kell menned mosdóba, szomjas vagy. Meghallani a belső hangot, ami jelzi, hogy „de jó lenne, ha valaki megölelne” vagy „most egyedül szeretnék inkább lenni”.

Vannak mintázatok, szokások, amik mentén működünk gyerekkorunkban, kamaszkorunkban. Megtanulunk láthatatlanná válni vagy felveszünk egy bohóc álarcot és vidámságot erőltetünk vagy felrobbanunk minden apróságon vagy tehetetlenül sodródunk az életünkben vagy képtelenek vagyunk azt mondani a szeretteinknek: „Nem!” Minden ilyen működés a túlélésedet biztosítja egy bizonyos életszakaszban. De ezek egy következő életszakaszban gátolhatnak téged.

Eljuthatsz odáig, hogy jó lenne változtatni a berögzült mintázatokon, aztán mégsem történik semmi. Az is lehet, hogy már széleskörű ismeretekkel rendelkezel önsegítő technikákról, az önpusztító viselkedésről. Mondhatjuk, hogy mindent tudsz és mégsem cselekszel.
A fejben lévő tudás és a mindennapokba átvitt cselekvés két különböző dolog. Mint amikor tudod, hogy hangyaboly közelében ülve csípnek a hangyák, de nem ülsz odébb. Ragaszkodsz a régi, ismerős mintázathoz. Nem azért mert nem vagy elég erős, ügyes, kitartó. Az egyik ok az, hogy az új, önmagadat segítő szokások kialalkítása komfortzónádon kívül van. Félelmetes terepnek tűnik, mert nem jártál még azon az úton. Ráadásul kitartó, mindennapos odafigyelést és munkát igényel a változtatás. Mégis miért lépnél erre az ösvényre?

Talán az vezérelhet, hogy már belefáradtál a régi működésbe, az ördögi körökbe és szeretnéd a mindennapjaidat más minőségben megélni. Szeretnél több erőt érezni, könnyebben kapcsolódni másokhoz, kevésbé szorongani, egyszerűbben venni az egyetemen szembe jövő akadályokat.

Az első lépéseket meg tudod tenni egyedül. Megállni, csendben lenni és figyelni arra, ami benned zajlik. Két kérdés mentén tudsz eligazodni: Mi történik velem? és ha erre megérkezett a válasz, akkor: Mire van szükségem?
Ezután cselekedj is, tedd meg azt, amit tested-lelked kér tőled.

A mese forrása: A próbálkozás bátorságáról (perzsa) Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi: Mesekalauz útkeresőknek. Magvető Könyvkiadó, 2016.