Társfüggőség
Manapság egyre gyakrabban mondogatjuk, hogy társfüggők vagyunk. Ezt általában arra értjük, hogy szeretünk párkapcsolatban lenni, érezni, hogy szeretnek minket, törődnek velünk.
Van, aki nehezen is bírja az egyedüllétet, ilyenkor magányosnak, értéktelennek érezheti magát. Ezért sokan menekülnek egyik kapcsolatból a másikba, csak hogy ne kelljen szembenézniük önmagukkal.
Ez a magányérzés nem feltétlenül jelent társfüggőséget. Előfordulhat, hogy a csendben egyedül eltöltött idő okoz nehézséget. Nem mindig egyszerű szembenéznünk önmagunkkal. Érdemes lehet kipróbálni egy kicsit, milyen egyedül lenni, milyen is vagyok én, milyen gondolataim vannak. Ha ez problémát okoz, lehet keresni közösségeket, csoportokat, ahol együtt tudtok meditálni, sportolni, imádkozni, egyszerre önmagatokkal és másokkal lenni. Ha úgy érzitek, hogy nem tudtok ezzel megküzdeni, keressétek bátran pszichológus kollégáinkat a
De akkor honnan is tudhatnád, hogy társfüggő vagy-e?
A társfüggőség a személyiségszerveződés és -működés, valamint a másokhoz való kapcsolódás diszfunkcionális módja (Knapek, 2023).
Főbb tünetei: kóros kontrolligény; saját szükségletek figyelmen kívül hagyása; határproblémák az intimitás (közelség, bizalom) és a szeparáció (elidegenedés) területén; valamint behálózottság egy olyan párkapcsolatban, melyben a partner valamilyen függőségben, személyiségzavarban, vagy impulzuskontroll zavarban szenved.
Eredetileg a kifejezés így alakult ki: társ a függőségben. Gyakran előfordul, hogy a kapcsolatban az egyik fél valamilyen szenvedélybetegséggel küzd (pl. alkoholizmus, szerencsejáték), és a másik fél magára vállalja a problémáit (pl. beteget jelent helyette a munkahelyén), próbálja mindenáron gondozni, támogatni, ezzel mintegy feláldozva önmagát, de mégis irányítva a helyzetet. A társfüggő így fenntartja az állapotot, kényes egyensúlyt teremtve. A szenvedélybeteg nem gyógyul, a társfüggő ellátja a másik feladatait is, és így hasznosnak, fontosnak érzi magát.
Kialakulásában a bio-pszicho-szociális modell alapján több minden is szerepet játszik: Genetikailag meghatározott a hiperszociabilitás (rendkívüli társkedvelés) és a túlzott empátia. Ikervizsgálatok alapján az altruizmusra (önzetlenség, önfeláldozás) való hajlam 56%, az empátiára való készség 68% és a gondoskodásra való hajlam 72%-os öröklődést mutat. A társfüggő személyek túlzott altruista viselkedése kapcsolatban állhat a prefrontális kéreg empátiás választ gátló funkciójának csökkenésével is.
Környezeti tényezőként gyermekkorban a szülők szenvedélybetegsége, egyéb mentális/szomatikus betegsége, bántalmazás, elhanyagoltság, társfüggőség, parentifikáció (gyerekként a szülői szerep átvétele) állhatnak (Knapek és Kuritárné, 2014).
A társfüggők gyakran hangulati, szorongásos zavarokkal küzdenek. Viszont a társfüggőséget ritkán ismerik fel. Partnerüket kontrollálják, túlzott felelősséget vállalnak. Gyakran előfordul, hogy gyermekükkel nem tudnak foglalkozni, elhanyagolják, emiatt az ő gyermekük is parentifikált szerepbe (felnőtt szerep) kerül, megnő a valószínűsége náluk is a társfüggőség kialakulásának.
A társfüggőség együtt jár más mentális betegségekkel is, depresszió, szorongás, borderline személyiségzavar, dependens személyiségzavar.
Kezelése egyéni és csoportos terápiával is történhet. Létezik anonim társfüggők csoportja is, ami nagyon hatékony segítség.
Ha a leírás alapján felmerül benned a gyanú, hogy valóban társfüggő vagy, érdemes felkeresni az alábbi weboldalt: https://www.tarsfuggok.hu/ vagy ha nem tudod eldönteni, milyen irányban keress segítséget, kérj konzultációs időpontot pszichológusunktól a
Irodalom:
Knapek É., Kuritárné Sz. I. (2014). A kodependencia fogalma, tünetei és a kialakulásában szerepet játszó tényezők. Psychiatria Hungarica, 29(1), 56-64.
Knapek É. (2023. 10. 08). Társfüggőség. [előadás] Megoldásközpont: Reziliencia konferencia. https://konferencia.megoldaskozpont.com/