Imposztor szindróma – Csaló vagy, ha nem teljesítesz tökéletesen?

Mindenkinek nehéz, ha egy új helyzetben kell helytállnia. Felvettek az egyetemre, hirtelen már mások az elvárások, többet kell tanulni, nehezebbek a vizsgák.
Ha hozzászoktál középiskolás korodban, hogy szinte nem is kell tanulnod, az anyag csak megy bele a fejedbe, és így is jó volt az átlagod, akkor hirtelen ijesztő lehet, hogy most sok magolással, gyakorlással is lehet, hogy „csak” 2-es, 3-as jegyeid lesznek.

Előfordulhat, hogy azt gondolod, nem vagy idevaló, tévedésből vettek fel, nem vagy „elég jó” a szakod elvégzéséhez.
Többségében ez az érzés, nehézség elmúlik az idővel, ahogy rutinosabb leszel az egyetemi feladatok elvégzésében.
De van, akinél akkor sem múlnak el ezek a gondolatok, sőt erősödhetnek is, amikor már pozitív visszajelzések is érkeznek.

Mi lehet ennek az oka?

Alapvetően azoknál jellemzőbb, akiknek alacsony az önbecsülésük. Erősödhet ez az érzés attól is, hogy gyermekkorodban a testvéredhez, vagy bárki máshoz hasonlítgattak, te pedig igyekeztél mindent megtenni, hogy ugyanolyan szinten tudj teljesíteni, mint a másik gyerek.
Másrészről, az is előfordulhatott, hogy szüleid, tanáraid folyamatosan dicsérték az eszedet, tehetségedet, te szépen mentél előre, minden mintha magától történt volna. Majd, mikor elkezdődnek a nehézségek, azt érzed, hogy nem tudod tartani azt a színvonalat, amit megszoktak tőled, mintha „átvernéd” a környezetedet, „eljátszanád”, hogy mennyire okos vagy, miközben azt éled meg, hogy nem mennek megfelelően a dolgok.
Megerősítik ezt az elképzelést azok a sztereotípiák, amiket hallhattál számodra fontos személyektől, ezért magadévá tetted őket. Például: „Az lehet sikeres, akinek szerencséje van.” „Minden jó dolgot valami rossz követ.” „Sosem lehetsz elégedett azzal, amit elértél, mindig tovább kell menni.”
Így kialakul benned az a kép, hogy bármit is érsz el, nem a te érdemed, miközben a környezeted elismeri a sikereidet. Ezért ezt úgy éled meg, mintha átvernéd őket.

Ezt a jelenséget már 1978 óta kutatják (Clance és Imes). A jelenség elnevezése az angol impostor=szélhámos szóból ered, utalva ezzel arra, hogy aki imposztor szindrómával küzd, intenzíven megéli, mintha átverné a környezetét.
Az emberek közel 70%-a legalább egy élethelyzetben átéli ezt a szindrómát.
Iskolai végzettségtől és nemtől függetlenül jelenik meg.

Tünetei közé tartoznak:

• Aggódalom, hogy a többiek rájönnek, nem is vagy olyan okos, tehetséges, mint amilyennek tartanak,
• Amiket elérsz, azzal kapcsolatban azt gondolod, hogy „könnyű” volt, csak „szerencséd” volt,
• Mindent tökéletesen akarsz elvégezni,
• Nem bírod elviselni, ha hibázol,
• Ha bármilyen kritikát kapsz, azt gondolod, hogy elbuktál,
• Azt hiszed, hogy mások képzettebbek, okosabbak, tehetségesebbek nálad,
• Folyamatosan attól félsz, hogy rájönnek, csaló vagy.

Ebből kialakulhat munkamánia is, amikor nem élvezed azt, amit tanulsz, dolgozol, hanem azért teszed, hogy mindig mindenkinek megfelelj. A külső elismerések jelentik a megfelelő visszajelzést, de ez már nem tölt el örömérzéssel, csak maximum megkönnyebbüléssel. Ez hosszú távon kiégéshez is vezethet, rontja a társas kapcsolataidban betöltött szerepedet, evés- és alvászavarokat is okoz.

Mit tudsz tenni, hogy ne juss el idáig?

• Írj naplót a sikereidről! (Különválaszthatod, hogy mi az, amihez kellett szerencse is, de legyél reális!)
• Tudatosítsd, hogy a gondolataid nem reálisak! Az, hogy ezt kimondod, sokat segít a változásban.
• Fogadd el, hogy vannak területek, ahol van, aki képzettebb nálad! Tőle tudsz segítséget is kérni, hogy még több sikert érj el. Természetes, hogy nem mindenben te vagy a legjobb.
• Beszélj az érzéseidről! Támogatást kapsz barátaidtól, csoporttársaidtól, és így megismerhetsz hasonlóan gondolkodó embereket is.
• Ha hibázol, tekints rá úgy, hogy ez is egy fejlődési lehetőség! Természetes, hogy nem tudsz mindent tökéletesen megoldani. Ez a feladat legközelebb még jobban fog sikerülni.

Ha mégis úgy érzed, hogy tökéletességre törekvésed túlnő rajtad, és nem tudod kezelni, keresd fel pszichológusunkat a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

Irodalom:
Clance, P. R., Imes, S. A. (1978). The imposter phenomenon in high achieving women: Dynamics and therapeutic intervention. Psychology and Psychotherapy: Theory, Research and Practice, 15(3): 241-7.
Helstáb L. (2019.09.12). „Alkalmatlan vagyok, ki fognak rúgni” – kezdeti szorongás, vagy imposztor szindróma? Letöltés dátuma: 2023.01.26., forrás: Mindset Pszichológia: https://mindsetpszichologia.hu/alkalmatlan-vagyok-ki-fognak-rugni-kezdeti-szorongas-vagy-imposztor-szindroma
Kovács K. (2018.05.31). Csalónak érzed magad? – Így küzdd le az imposztor-szindrómát! Letöltés dátuma: 2023.01.26., forrás: Mindset Pszichológia: https://mindsetpszichologia.hu/csalonak-erzed-magad-igy-kuzdd-le-az-imposztor-szindromat