Célok helyett félelmek meghatározása?

Tim Ferriss, a 4 órás munkahét című bestseller szerzője gondolatébresztő TED-elődásában arról beszél, miért éri meg a félelmeinket meghatározni a céljaink meghatározása helyett (vagy éppen mellette). Az első hallásra szokatlan megközelítést Tim a sztoikus filozófiából kiindulva nyerte, és állítja, hogy különösen a nehéz döntések meghozatalakor érdemes így tennünk.

A sztoicizmusból ami számunkra a legfontosabb, ránevelni magunkat arra, hogy elválasszuk egymástól azt, ami tőlünk függ, és azt, amire nincs befolyásunk, és megtanuljunk kizárólag az előbbire koncentrálni. Ez csökkenti az érzelmi reagálást, ami bizonyos helyzetekben ütőkártya lehet. Például mondjuk a fociban irányítóként kihagyunk egy passzt, és emiatt haragszunk önmagunkra. Ezen akár az egész győzelem múlhat. Egyetemi hallgatóként egy lefelé tartó spirálba kerülünk, és egyre reménytelenebbnek, kilátástalanabbnak érezzük a helyzetet. Erre akár az életünk is rámehet. A tét tehát óriási.
Ha tehát el tudjuk választani, hogy mire van hatásunk és mire nincs, akkor elkezdhetünk azzal foglalkozni, hogyan hozzunk megalapozott döntéseket azokban a helyzetekben, ahol van befolyásunk a kimenetelre.

Premeditatio malorum: képzeljük el előre a legrosszabb eshetőséget!

„Gondolatban sokkal gyakrabban szenvedünk, mint a valóságban" idéz Tim a híres sztoikus ifjabb Senecától. Tim ennek az idézetnek a hatására kezdte el gyakorolni a „premeditatio malorum"-ot, vagyis előre elképzelni a lehetséges rosszat. Érthetőbben: ez a legrosszabb eshetőségek részletes elképzelése, azoké a félelmeké, amelyek meggátolnak a cselekvésben. Ha ezt megtettük, akkor már elkezdhetünk dolgozni azon, hogy túljussunk bénultságunkon. Tim készített egy írásbeli gyakorlatot magának, amit a célkitűzés mintájára félelem-kitűzésének nevezett el. A gyakorlat 3 oldalból áll.
Az első oldalra Tim azt írta fel: „Mi lenne, ha…?" Ide azt írhatjuk, amitől félünk, bármi nyugtalanít, bármi is legyen, ami zavar. Lehet ez egy meghívás, vagy egy szakítás, előléptetésért folyamodás, felmondás vagy cégalapítás. Ezután három oszlopot rajzolunk fel, ahol az első oszlopban az áll: „Meghatározás". Ide felírjuk a legrosszabb dolgokat, amit csak el tudunk képzelni, ami megtörténhet, ha ezt teszem, ebből kb. 10-20 db-ot. Utána jön a „Megelőzés" oszlop. Ebben a rubrikában a következő kérdésre válaszolunk: Mit tehetek, hogy a felsorolt eshetőségek ne történjenek meg, vagy legalábbis kisebb valószínűséggel? Az utolsó oszlop neve „Megjavítás”. Ha a legrosszabb eshetőség valósul meg, mit tudunk tenni a kár enyhítéséért, vagy kitől kérhetünk segítséget?

Koncentráljunk a félelem leküzdésére és az előnyökre!

A második oldalra írjuk fel, mi lenne az előnye egy próbálkozásnak vagy egy részsikernek. Itt a félelem leküzdésére és az előnyökre koncentrálunk. Tehát ha megpróbáljuk azt a bizonyos dolgot, talán önbizalmat szerzünk, fejlődünk készségeinkben, érzelmileg, pénzügyileg, más módon. És milyen előny származik belőle, mondjuk valami lehetőség adódik?

Mi lesz akkor, ha semmi se változik?

A harmadik oldalra, ami talán a legfontosabb, azt írjuk fel: „Az elszalasztott lehetőségek ára." Jók vagyunk abban, hogy elképzeljük, mi bajunk származhat, ha kipróbálunk valamit, például fizetésemelést kérünk. Amit viszont sokszor nem veszünk figyelembe, az a status quo ára, hogy ha semmi nem változik. Kérdezzük meg magunktól: ha ezt nem teszem meg, ha most nem döntök, és máskor sem, hasonló helyzetekben, milyen lesz az életem 6 hónap, 12 hónap, 3 év múlva? Messzebbre nehéz lenne előre látni. Részletezzük ezt is: érzelmileg, pénzügyileg, egészségileg stb. Ezzel meg is van a félelem-kitűzésünk.

Nem ússzuk meg a nehéz döntéseket, de könnyebbé tehetjük őket

Tim legalább negyedévente elvégzi a félelem-meghatározást, és ezzel saját bevallása szerint vissza tudja követni legnagyobb nyereségeit és az összes szörnyű katasztrófát, amit sikerült elkerülnie. Arra is figyelmeztet, hogy ez nem csodaszer: ha kipróbáljuk, bizony azt is látni fogjuk, hogy néhány félelmünk jogos. De nem szabad addig erre a következtetésre jutnunk, míg meg nem vizsgáltuk őket alaposan. A félelem-meghatározással tehát nem ússzuk meg a nehéz döntéseket, de könnyebbé tehetjük őket.
Az előadásban Tim egy modern kori sztoikus, Jerzy Gregorek mantráját is idézi: „Könnyű döntések, nehéz élet. Nehéz döntések, könnyű élet". A nehéz döntések azok, amiket a leginkább félünk meghozni, megkérdezni, elmondani, de ezek azok, amelyeket a legfontosabb megtennünk. A legnehezebb kihívások és problémák megoldása soha nem lesz kellemes beszélgetés, sem önmagunkkal, sem másokkal. Tim arra biztatja hallgatóságát, hogy kérdezzék meg maguktól: életük mely területén érdemesebb inkább a félelmeket meghatározni, mint a célokat?

Videót megtekintheted itt.

forrás: HRPWR