Felnőtt vagy gyerek? - A fiatal felnőttkor életszakasza
Egyetemi hallgatóként már sok szempontból felnőttnek számítasz, viszont sajnos sokszor érezheted úgy, hogy még mindig gyerek szerepben ragadtál.
Sokszor a környezeted váltakozó visszajelzései is megnehezítik, hogy mennyire tudod magadat felnőttnek látni.
Részben még függsz a szüleidtől, érzelmileg és anyagilag is, az egyetemen meg kell felelned az oktatók elvárásainak, így még nem érezheted teljesen, hogy felnőttél.
Közben már meg kell hoznod saját döntéseidet és felelősséget is kell tudnod vállalnod értük, ami nagyon nehéz. Hiszen honnan is tudhatnád biztosan, milyen szakterületen szeretnél dolgozni életed során, vagy melyik városban szeretnél élni?
Ne aggódj, ezzel a problémával nem vagy egyedül! Minden fiatal felnőtt átéli ezt a bizonytalanságot ebben az életszakaszban.
A pszichoszociális fejlődéselmélet (Erikson, 1956) szerint ebben a korban alakul ki az intimitásra való igény és képessé válsz az intim kapcsolatokért való felelősségvállalásra.
Az nagyban eltér, hogy ki hány éves korában jut el az intimitás szakaszába. A mai modern társadalmunkban egyre jobban kitolódnak a fejlődés szakaszai.
A fiatal felnőttkor során alakítod ki baráti kapcsolataidat, párkapcsolatodat, végzed el tanulmányaidat és kezdesz el dolgozni, családot alapítani.
Ezek nagyon nagy feladatok, ezért teljesen normális, ha néha elakadsz, vagy azt gondolod, hogy nem fog menni.
Egyszerre csak egy kis lépéssel kezdd el, és hidd el, hogy képes vagy ezt az életszakaszt is sikeresen végig élni, ahogy a korábbiakban is sikeres voltál!
Valóban előfordulhatnak problémák, amik izolálódáshoz vezethetnek, ami azt jelenti, hogy elszigetelődsz környezetedtől.
Ha azt érzed, hogy magányos vagy, fontos tudatosítanod, hogy nincs veled gond. Ugyanolyan átlagos fiatal vagy, mint a többiek.
A legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz, ha szándékosan még jobban elzárkózol kortársaidtól, mert ez tartós állapottá is teheti az izolációt.
Még ha úgy is érzed, hogy nehéz kapcsolatokat teremtened, biztosan találsz olyan embert, akit szimpatikusnak tartasz.
Az első lépés a legnehezebb, de ha már elkezdtétek a beszélgetést, hamar rá fogsz jönni, mennyire gördülékenyen is megy neked a kapcsolattartás.
Ha félsz a visszautasítástól, képzeld el előre, mi fog történni. Mit mondhat a másik, ha odamész hozzá? Mivel szólítsd meg? Ha azt gondolod, hogy visszautasít, gondold végig, te mit tennél, ha valaki közeledne feléd. Ha te barátságosan reagálnál egy másik emberre, valószínű, hogy a másik ember is így tenne.
Ha mégis úgy érzed, hogy elakadtál, ne félj segítséget kérni!
Ha úgy érzed, hogy készségeidet (pl. kommunikáció, konfliktuskezelés) szeretnéd fejleszteni, vagy szorongásod túl erős, vagy magányosnak, lehangoltnak érzed magad, jelentkezz meghirdetett csoportjainkra vagy egyéni pszichológiai tanácsadásra a
Forrás: Erikson, E. (1956). "The problem of ego identity." Journal of the American Psychoanalytic Association (4): 56–121.