A stresszről kicsit másképp - 2. rész

A stresszek nem kerülhetők el, mert az életünk részét képezik. Ha distresszeket (vagyis káros stressz hatás) el akarnánk kerülni, akkor nem volna szabad munkába járnunk, kihívásoknak kitenni magunkat és ritkítani kellene a családtagjainkkal való találkozást is. Nem érdemes ellene küzdenünk, hanem felismerve hatalmas energiájukat, a negatív erőkből pozitívokat kell létrehoznunk, valamint meg kell tanulnunk, hogyan éljük túl sérülésmentesen a legnehezebb élethelyzeteket, konfliktusokat is. E tanulási-regenerálódási folyamat mentén erősödik meg ugyanis a rugalmas ellenállás képessége, a reziliencia.

Most ismerkedjünk meg két olyan stresszreakcióval, melyek segítenek nekünk cselekedni.

Kihívás-reakció: amikor a helyzet nem annyira fenyegető, ez a stresszreakció zajlik le. Összpontosítunk, de nem félünk. Cselekvésre ösztönöz, segít tanulni a tapasztalatainkból. Könnyebben hozzáférünk mentális és fizikális erőforrásainkhoz.

Ilyenkor a stressz energiát ad ahhoz, hogy felnőjünk a kihívásokhoz – rendkívüli testi képességekkel ruházza fel az embert. Az adrenalintól kinyílnak az érzékszervek. Élesedik a hallás, a látás, az agy gyorsabban dolgozza fel az információkat. Endorfin, dopamin, adrenalin, tesztoszteron termelődik – növeli az önbizalmunkat és az erőnket. Izgalom és élvezet borítja el a testünket, mint amikor szerelmesek vagyunk vagy ejtőernyővel ugrunk. Minden csúcsteljesítményt produkáló ember szervezetében is magas a jó stressz szintje. Flow élményben is (amikor tértől és időtől mentesen élvezettel, un. „áramlatban” éljük meg az adott cselekményt) ez történik velünk.

A stresszreakció gyakran kiváltja a belső szükségletet a másokhoz való kapcsolódásra. Ez a gondoskodás-barátkozás szál: gondoskodásra ösztönöz és megerősíti társas kapcsolatainkat. Ilyenkor elsősorban oxitocin hormon termelődik. Ennek elsődleges szerepe, hogy kiépítse és megerősítse az összetartozást, a társas kapcsolatokat. Ölelés, szex, szoptatás közben váltódik ki.

Az oxitocin termelődés hatására könnyebben átéljük mások érzéseit. Bátorságot is önt belénk. Arra sarkall minket, hogy megvédjük azokat az embereket és közösségeket, amelyek fontosak számunkra.

Az előzőekben kaptál egy átfogóbb képet a stresszről és megismerkedtél azokkal a stresszreakciókkal, amelyek még inkább segítenek téged. Most megnézzük, hogy mi történik a regenerálódás során, amikor az agyunk visszatér stresszmentes állapotába.

A szervezetünk rengeteg hormont használ a felépülési folyamathoz: kortizolt, oxitocint. A stresszből való kilábalás nem azonnal indul el. Az agy még órákig újraszövi a szálakat, hogy ne felejtse el mi történt és tanuljon az élményből. Tehát a stressz segít tanulni és fejlődni. Lehet meg kell beszélnünk valakivel az élményt, fel kell idéznünk minden mozzanatot vagy megpróbáljuk megérteni mi történt. Eközben felerősödhetnek az érzelmeink – düh, harag, öröm, hála, megkönnyebbülés.

A stressz élménye tehát mélyen az agyunkba vésődik. Az egész idegrendszerünk felkészül arra, hogy legközelebb tudja, hogyan reagáljon. Ezt hívják stresszoltásnak. Olyan ez, mintha egy védőoltást kapnánk.

Talán, ha ezt tudjuk és megértjük, akkor könnyebben fogunk szembenézni újabb kihívásokkal. Hiába szeretnénk kevesebb stresszt, valójában a nehezebb időkben nyílnak meg a fejlődés lehetőségei.

Ha úgy érzed nehezen birkózol meg az életedben felmerülő stresszes helyzetekkel, keresd a KHSZK szakembereit, vagy figyeld a közelgő eseményeket, ahol stresszkezelő csoportot hirdetünk minden félévben.

Forrás: Kelly McGonigal: A stressz napos oldala (Ursus Libris Kiadó, Budapest, 2016)