Hogyan leszek a helyemen? Életpálya-tudatosság jelentősége az életünkben

Ebben a cikkben azt járjuk körbe, mit jelent azt, hogy a helyemen vagyok?
Te saját magadnak melyik életszakaszodra, életpillanatodra tudnád azt mondani, hogy a helyeden vagy, akár a múltban a helyeden voltál? Ha már átélted egyszer ezt az érzést, az nagyon jó, mert pozitív példát ad neked arra, amire most is vágysz a jelenben. Tudod, hogy mit keresel.
Ha viszont a válasz nem, felmerül a kérdés honnan fogod tudni, hogy mikor vagy a helyeden?

A helyemen vagyok az azt jelenti, hogy nem akarok máshol lenni. Munkaerőpiaci megközelítésben azt mondjuk, hogy nekem az most jó, ahol vagyok, nem vágyódom el máshova. Nem akarok máshol lenni és nem akarok máskor lenni. Ha épp 28 éves vagy, akkor nem akarsz 33 éves lenni vagy éppen 40 és nem szeretnél újra 21 éves lenni. Ha a helyemen vagyok akkor úgy élek, hogy nincs restanciám. A restanciánk, tartozásunk sokszor gúzsba köt minket, mert visszahúz. Ez jelenik meg akkor, amikor arra gondolunk, hogy pl. meg kellett volna lépnem, bátrabbnak kellett volna lennem karrierdöntéseimben stb. Ha valakinek nincs restanciája vagy minél kevesebb van, az önazonosan él, egészséges jövő orientációval a jelen felé figyel. Ha helyemen vagyok, az egyúttal azt is jelenti, nem akarok mással lenni. Azaz nem akarok más főnököt, más kollégát vagy éppen más szakmát. 

Hol vagy most?

• Pályakorrekciót tervezel? - az alapvető pályaválasztásod rendben van, inkább csak egy kicsit igazítanál rajta
• Megismételt pályaválasztásban vagy? – elvágyódsz onnan, ahol vagy, amit csinálsz
• Pályamódosítást szeretnél?
• Egyik sem, hanem keresed a helyed a munkaerőpiacon. Vannak végzettségeid, van tapasztalatod.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy a fenti kérdések megválaszolása után a változáshoz passzív létérzésben vagy, vagy pedig aktív cselekvőként működsz a saját életedben. Feltehetjük a kérdést, miben is mutatkozik meg a mindennapi életben, ha valaki nincs a helyén? Aki nincs a helyén, az sokat panaszkodik, magyarázkodik és mentegetőzik. Ezzel a hozzáállással viszont nehéz hatást gyakorolni saját sorsunkra, mert a kevesebb panaszkodás, több cselekvés visz eredményre. 

Sokféle munkaerőpiaci jelenlét van, amely a céghez való viszonyodban mutatkozik meg: 

• „-ban, ben” típus vagy? cégben/vállalatban dolgozol? aki ilyen típus, az nem a kötelezőség miatt veszi fel a vállalati pólót. Ők kötődnek, számunkra fontos a kapcsolat a céggel. Ők azok, akik összeállítják szabadidejükben a vállalati karácsonyi partira a zenelistát.
• „-nál, nél” típus vagy? cégnél/vállalatnál dolgozol? aki ilyen típus, az nem kötődik, inkább a tartozom valahová megélése van. A vállalati karácsonyi partin részt vesz, ha az pénteken van, de szombaton már nem érne rá.
• „nak, nek” típus vagy? cégnek, vállalatnak dolgozol? Ők azok, akik ritkán jelennek meg a karácsony partin. Számára a vállalat egy munkahely. Nem akar sem kötődni, sem odatartozni egy céghez sem.

Ha a „-ban, ben, nál-nél, nak-nek” kérdésre ugyanazt a választ adom, mint a szervezeti kultúrám, akkor azt fogom megélni a hétköznapokban, hogy a helyemen vagyok. A saját belső attitűdöt érdemes felkutatni, amely majd orientál a következő lépésekre. 

Arra is érdemes ránézni, hogy jó-e átélni a mindennapjaid ütemét vagy az egészet csak egy gályázásnak érzed. Materiális világ kihívásaira a kulturális tér ad egy nem materiális választ. Ha valaki a helyén akar lenni és keresi ehhez a sok apró összetevőt, akkor érdemes elolvasni Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal c. versét.  Sokan szinte belebetegszenek a tökéletes munkahely keresésébe, a karrier létrán történő előrejutásba, nem kimondva azt, hogy köszönöm ez elég. A vers sorai rámutatnak arra, hogy sok-sok év kemény munkája után klassz az a munkaerőpiaci jelenlét, amikor valaki átérzi a saját erejét és válogathat. 

Arra a kérdésre érdemes a választ keresni, hogy mi az a belső értékrend, ami annyira visz belülről, hogy szinte a helyedre lök. Nem tudsz nem a helyeden lenni, mert végig önazonos vagy. 

Hogy tudod tesztelni, hogy a helyeden vagy-e? Ha nagy utalás érkezne a számládra, pl. 500 millió Ft, akkor másnap mit tennél? Ha valaki dolgozik és erre az a válasz, hogy holnap bizony be se megyek, akkor lehet tudni, hogy ő nagyon nincs a helyén. Ha erre az a válasz, hogy tulajdonképpen ugyanazt csinálnám, csak egy kicsit finomítanék rajta, akkor ő a helyén van. 

Simon Sinek Start with Why c. TED-előadásában, mondja, nem azt veszik meg, amit csinálsz, hanem azért veszik meg, amiért csinálod. Arra keressük a választ, mi az a belső miért, amiért csillog a szemed, amiért jó hétfőn bemenni. Van-e olyan munkáltató, akiért megéri bemenni, akinél ezt érzed vagy esetleg ehhez vállalkozni kell. Ha vállalkoznál, jogosan merül fel a kérdés, mikor jön el az a pillanat, amikor vállalkozz? A válasz, nincs megfelelő idő. Sokkal inkább múlik azon, hogy belül mi dolgozik benned. Ugyanis a szülők narratívája hatalmas bennünk. Például a családban, milyen szókészlettel éltek a szüleid, milyen jelzőkkel illették a vállalkozókat, pozitív vagy negatív megítélése volt a vállalkozói létnek. 

De tulajdonképpen miért is jön létre egy vállalkozás? Azért, hogy felszabadítsd magad, mert eleged van a heti 60 óra munkavégzésből. De ha szülői narratíva azt mondja, hogy rendes ember legalább heti 40 órát dolgozik, akkor te heti 25 óra munka mellett (amiből tisztességesen megélsz) bűntudatot fogsz érezni. Emiatt mit fogsz csinálni felszíni szinten? Többet kezdesz el dolgozni pl. létrehozol egy újabb telephelyet. Így a saját hozott mintáink zárványába kerülünk. Az, hogy a helyemen legyek, az néha a vállalkozói erőtérben jobban megvalósítható, csak legtöbben blokkolva vagyunk ennek megvalósítására. Érdemes tisztázni, hogyan is állok ezzel a kérdéssel. 

Azt is tisztáznom kell magamban, hogy az élet, meg a munkaerőpiac milyen lapokat is oszt nekem. Ha arra várunk – mint a pókerben – hogy két ászt oszt az élet, akkor az bizony elmegy mellettünk. Jean Paul Sartre mondja, hogy nincs befolyásod arra, hogy milyen balsors-együtthatóval születsz, de arra van hatásod, hogy megpróbálsz-e kihozni belőle valamit. Beleállsz-e a saját konfliktusaidba és számolva a saját balsors-együtthatóddal azt mondod, hogy ennek ellenére teszek a saját jövőmért. 

Hogyan lehet tenni a saját jövőnkért?

Többféle idő attitűd létezik. Aki nagyon nincs a helyén az jellemzően jelen fatalista és múlt negatív életattitűdöt produkál. Milyen idő attitűdöt érdemes választani, hogy a helyemre kerüljek. Úgy, hogy választok egy jövőorientált attitűdöt, ezt jelenti az életpálya tudatosság. A mindenkori jelenemben ott lesz egy csipetnyi jövőorientáció. Mindennapjaimban vezérel az, hogy hova akarok eljutni. Ehhez két logikai úton lehet eljutni. Az egyik a szüleink logikája: nézd meg, hogy miben vagy jó, milyen talentumaid vannak, nézd meg honnan jössz, csinálj egy leltárt, és ebből hozz ki egy szebb jövőt. Ebben az esetben a jelenből építjük fel a jövőt. Másik megközelítés nagyon más. A távolabbi, jövőbeli pillanatból tekintek vissza az aktuális jelenemre. Karriermenedzsment szempontból 5-10 éves időtartamra előre tekinteni a releváns. Fejezd be ezt a mondatot: Olyan életet szeretnék élni (életstílus, életritmus szempontjából) 2033-ban, hogy….…; milyen ember legyek 10 év múlva, kivé szeretnék válni. Ha erre a két kérdésre vannak válaszaid, írd le egy A4-es lapra. Tekints rá úgy, hogy ez a lista teljesül, és a jövőből kell felépítened a jelent. Mit kell ma tenned azért, hogy az A4-es lapon felsorolt célokhoz juss. „Jövőből a jelent” logika a mindennapokban kapaszkodókat nyújt, orientációs pontot jelent a döntéseink során. Melyik munkára jelentkezz, melyik pozíciót fogadd el az orientációs pontodhoz képest, melyik szakmai közeggel tartsd jobban a kapcsolatot. 

Ahhoz, hogy a helyeden legyél egy partneri szemlélettel kell jelen lenni a munkaerőpiacon, nem pedig úgy, hogy ők a nagyok én kicsi, és ugyan mit tehetnék én a nagyokkal szemben. A partneri szemlélet azt mondja, hogy az erőviszonyok alakulása 49/51. Ehhez a szemléletmódhoz kell egyfajta önbizalom. Lehet „nem”-et mondani, sokan képesek is rá, csak nem merik megtenni. 

Ahhoz, hogy a helyemen legyek és önbizalmam legyen nem szabad alábecsülni a transzformálható tudásomat. A korábban megszerezett tudást, az új területemen, pályakorrekció, pályamódosítás esetén miként tudom hasznosítani. Milyen más látószöget viszek be oda, hogy az erőforrás és érték legyen és ne azt érezzem, hogy elvesztegettem 10 évet az életemből.  Ugyanakkor a hiteles élethez a kudarc is hozzátartozik, még akkor is, ha az ma már nem része a normalitásnak, mert mindenki mindig jól akar járni. A helyemen vagyok állapotában létrejöhet egy olyan életminőség, hogy nem járok mindig jól és mégis a helyemen vagyok. A pszichés működés szereti, ha valaki énazonos tud maradni a saját belső értékrendjével, ez elvezet oda, hogy a helyemen leszek. Hogyan? Döntési dilemma esetén a rosszabbik döntést választom, de az a döntés önazonos, azaz én vagyok. Döntéseknél nincs olyan, hogy mindegyik életterületem (munka, anyagiak, fizikai környezet, hobby, párkapcsolat, baráti, rokoni kapcsolatok, spiritualitás, egészség) jól fog járni.  Rávetíthetem az életterületkere a nem akarok máshol, máskor és mással lenni megközelítést. Majd ezt követően nézzük meg, hogy hány területen vagyok a helyemen. Ha valamelyik életterületem nincs rendben, akkor azért azt ne hagyjuk, hogy negatívan befolyásolja a többi, rendben lévő életterületet. Pl. ha nem jó a munkahelyem, ne mondjam azt, hogy az életem egy csődtömeg. Egy rossz munkahelytől a baráti kapcsolataim, az egészségem stb. még rendben van. 

+1 egy tipp a változtatáshoz: tedd ki az életed olyan ötleteknek, amelyekre eddig nem gondoltál. 

 

Forrás: Önfejlesztő Akadémia – online előadása; Limpár Ime – tanácsadó szakpszichológus